Házimunka büntetőpontok nélkül?

A házimunka két okból tud a hátrakötött kézzel, bedugult orral történő mocsárban futásra hasonlítani. Az egyik az, amikor zsigerből utáljuk. Ezen szinte lehetetlen segíteni. Aki alanyi jogon gyűlöli a takarítást, a főzést, a mosogatást vagy a kerti munkát azon a legdörzsöltebb sztárpszichológus sem fog érdemben változtatni. A házirabszolgaság érzésétől csak úgy szabadulhatunk meg teljesen, ha visszatérünk a vadonba a gyűjtögető életmódhoz. Esetleg ha arisztokratának állunk. Lehetőleg kőgazdag arisztokratának, mert a cím önmagában nem véd meg a porszívózástól.

Ott van aztán a másik eset. Amikor valaki szereti a házimunkát és a benne rejlő élménypotenciált az eszközök ölik meg. Megdöbbentően sok háziasszony operál megdöbbentően életlen konyhakésekkel. Ami azon túl, hogy balesetveszélyes, a szenvedés-faktort is kimaxolja. De hasonlóan negatív élményforrás az ollóra csak formájában emlékeztető képződmény, a lötyögő fejű, életlen kapa vagy a döbbenetesen rossz geometriájú ásó. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy átérezzük: a munka valóban kemény. 

Szerintünk jól dolgozni jó eszközökkel lehet. Attól pedig, hogy a házimunkáért senki sem fizet, még fontos. És aki jó viszont ápol saját magával, tesz azért, hogy megkönnyítse a dolgát. Mi az ő pártjukon állunk.