Az autóddal nem tennél ilyet - akkor magaddal miért?

Kedd reggel van. Éppen munkába indulsz. Beülsz az autóba, beindítod a motort, aztán a lóerők közé csapsz, hogy csatlakozz a reggeli csúcshoz. Átevickélsz a fél városon, a munkahelyedhez érve leparkolsz… De nem állítod le a motort. Egyszerűen csak kiszállsz és otthagyod az autót.

Amikor délután fél ötkor hazaindulsz és lemész a parkolóba, a motor még mindig jár. Még el kell menned vásárolni és egy gyors edzésre is beugrasz az edzőterembe. A motort egyik helyen sem állítod le.

Kicsivel hat óra után állsz be a garázsba - és csak ekkor állítod le az autó motorját. Ami azt jelenti, hogy reggel fél nyolc óta folyamatosan járt. Tegyük félre az üzemanyag fogyasztást és koncentráljunk egyetlen kérdésre: vajon mennyivel rövidítené meg a motor élettartamát, ha mindennap így használnánk az autót?

Ez azért érdekes kérdés, mert a legtöbben így használják a saját testüket. Egész nap jár a motor. Némelyeknél még éjszaka is. Csoda, hogy olyan hamar elhasználódnak? Hogy minden bajuk lesz és rendszeresen szervizbe kell hordaniuk magukat?

Az ember esetében a lazítás a motor leállítása. Ha nem tudunk lazítani, az pont olyan, mintha nem állítanánk le a motort. Lazításra szükség van. Egy tényleg normális világban az orvosod receptre írná fel a napozóágyat.

Még valami: ne tévesszük össze a lazítást a figyelemeltereléssel! Amikor zombiként ülünk a Netflix előtt vagy a hírfolyamot görgetjük, az nem lazítás. Csak figyelemelterelés.

A lazítás attól lesz az, hogy megadjuk a módját. Kiülünk vagy kifekszünk a kertbe. Töltünk magunknak valami hideget és finomat. Elővesszük az éppen kedvenc könyvünket. Vagy beszélgetünk. Vagy egyszerűen csak élvezzük, hogy vagyunk. A lazítás akkor működik, ha utána jobban szeretjük az életet, mint előtte.