A barbárság korának vége

Réges-régen, amikor civilizációnk még a béka gluteus maximusa alatt tanyázott, felfoghatatlan körülmények között éltünk. Az almát pl. csa úgy, késsel vagdaltuk. A meggyből puszta kézzel pöckölgetttük a magokat (kevesebb dolga is volt a fogtechnikusoknak). De még az is megesett, hogy a citromot félbe vágtuk, aztán marokerővel préseltük ki belőle a limonádénak valót. A salátacsipeszt és az eperszeletelőt talán fel sem ismertük volna. Sötét idők voltak, belegondolni is borzongató. Hát még átélni. A mai gyerekek azt hiszik, mindezt csak az ő riogatásukra találltuk ki. Pedig hát…

De szerencsére mind a civilizációnk, mind a mérnökeink megállíthatatlanok. A barbárság korának vége, mindenre is van célhardverünk. Már sem az almát, sem a dinnyét sem muszáj puszta késsel nyiszatolnunk. Van dedikált epercsumázónk és szeletelőnk, salátacsipeszünk. Sőt (bár ezt nem mertük megmutatni) borsópirgálónk is. Ami ugye arra szolgál, hogy nem mán vadember módjára, kézzel kelljen feszegetnünk a hüvelyeket! Tény, hogy a cucc árnyalatnyit Darwin-díjas, mindenesetre beszédes mementója annak a törekvésünknek, hogy néha azt a problémát is megoldjuk, ami nem probléma. Forza civilizáció! ????